Dosztojevszkij „A játékos” című, 1866-ban írott kisregényében a főhőst
ördögi, démonikus erővel ragadja magával két különböző, de intenzitását,
lefolyását tekintve nagyon hasonló szenvedély: a szerelmi érzés és a
játékszenvedély. A történet előrehaladtával a hősnő iránt érzett vágyat a
fiatalembernél olyan értékben váltja fel a rulett iránti szenvedély, hogy
követhetetlenné válik: meddig tart az élet, és hol kezdődik a játék. A játék
életté válik, az élet pedig játékká.
Dosztojevszkij igencsak sajátos módon fogja meg a dolgokat. Nem tudom, hogy az orosz mentalitás ennek az oka vagy ez csupán egy egyedi életfelfogás, a végeredmény mindenesetre egy érdekes keveredése a filozófiának és a pszichológiának, egy izgalmas, mégis mindennapi történetbe ágyazva.