Az utazó macska krónikája – Hiro Arikawa

Néha messzire kell utaznod, hogy megtaláld azt, ami ott van előtted.

Nana úton van, de nem biztos benne, hová tart. A lényeg az, hogy imádott gazdája, Szatoru mellett terpeszkedhet az ezüstszínű furgon anyósülésén. Szatoru nagyon szeretne találkozni három régi, ifjúkori barátjával, Nana azonban nem tudja, miért, a férfi pedig nem akarja elmondani.

A ritka szelídséggel és humorral elmesélt történet, amely Japán változó évszakaiban játszódik, az élet váratlan fordulatainak csodáját és örömét mutatja be.

Arra tanít, hogy tudjuk, mikor adjunk, és mikor kapjunk.

Több mint egymillió olvasót indított már meg világszerte a kedvesség és igazság üzenete.

Egy csodálatos történet hűségről és barátságról.

Egy birodalom végzete – Alexandra Christo

Annyi szívet gyűjtöttem be eddig, ahány éves vagyok. Vagyis a hálószobámban összesen tizenhét rejtőzik valahol a homok alatt. Olykor-olykor leások, csak hogy lássam, mind megvannak-e még. Lenn a mélyben, vérben ázva. Megszámlálom őket, és megnyugszom, hogy nem lopták el egyiket sem éjszaka. Azon se lepődnék meg, ha így történne. A szíveknek hatalma van, a magamfajták pedig egy dologra vágynak még az óceánnál is jobban: hatalomra.

 A HERCEG SZÍVE LENNE AZ IGAZI TRÓFEA!

Lira hercegnő egy királyi családból származó szirén, azok közt is a legveszélyesebb. A víz alatti világban nagy tiszteletnek örvend. Már csak egy szív hiányzik a gyűjteményéből – ám azt elhibázza. Anyja, a Tenger Királynője büntetésből átváltoztatja, mégpedig egy olyan lénnyé, amitől a legjobban undorodik: emberré. Elveszi tőle a bűvös szirénénekkel képességét is, és megparancsolja, hogy a téli napfordulóig vigye el neki Elian herceg szívét, különben ember marad örökre.

Hiába ő a leghatalmasabb emberi királyság trónörököse, Elian herceg csak az óceánon érzi magát igazán otthon. A szirénvadászat pedig a hivatása. Amikor kiment egy lányt az óceán habjaiból, hamar rájön, hogy ő bizony más, mint aminek először hitte. Az idegen megígéri neki, hogy a segítségére lesz, és együtt fogják megtalálni a módját, hogyan pusztítsák el a sziréneket. De vajon megbízhat a lányban? És vajon hány alkuba kell belemennie Elian hercegnek, mire megszabadítja az embereket a legnagyobb ellenségtől?

Kirobbanóan sikeres nemzetközi bestseller, ami Sarah J. Maas és Marissa Meyer sorozataihoz hasonlóan vagány, izgalmas és szemtelen módon dolgoz fel egy klasszikus mesét.

A „Lesz*rom” rafinált művészete – Mark Manson

A tökéletes élet tökéletlen megközelítése

Több évtizede már mást sem hallunk, csak azt, hogy a gazdag és boldog élet titka a pozitív gondolkodás. „Dugják fel a pozitivitást – mondja Mark Manson, a szupersztár blogger. – Lássuk be, az élet tele van szarral, és ezt tudomásul kell venni.” Ha valami rossz, akkor így is-úgy is az. És ha az ember valamit nem tud, azt vállalnia kell. A szerző mindvégig kíméletlenül osztogatja a pofonokat olvasóinak, mindeközben nyers őszinteséggel, obszcén humorral és látszólagos nyegleséggel kifejti legfőbb elvét: az ember esendő és korlátolt – „nem lehet mindenki különleges, a társadalomban vannak győztesek és persze vannak vesztesek, ami valahol tényleg tisztességtelen, és nem a te hibád.” Ha valaki elfogadja a korlátait, akkor megtalálja azt az erőt, amire szüksége van. Hisz olyan sok minden van, amivel felesleges törődnünk. Csak rá kell jönnünk, mire érdemes az energiát fordítani, és mi az, ami teljesen lényegtelen. Így lehet átgondolni saját értékeinket és legfontosabb dolgainkat.

Be kell vallanom, elég vegyes véleménnyel vagyok az önfejlesztő könyvekről. Valamiért ebben a témában mindig végletekben gondolkodom: vagy nagyon tetszenek (és akkor ajánlgatom őket orrba-szájba mindenkinek), vagy pedig egyáltalán nem (mert ugye nekem aztán senki se mondja meg, hogy mit és hogyan csináljak az életemben. Meg amúgy is… Kinek kellenek egy idegen tanácsai?)

Mark Manson könyvéről viszont annyit hallottam már, hogy a kíváncsiságom végül felülkerekedett minden létező ellenérzésemen. És mennyire örülök, hogy így történt!

Birkakergető nagy kaland – Murakami Haruki (Patkány III.)

A fiatal reklámszövegíró unalmas élete hirtelen megváltozik, amikor az eltűnt barátjától kapott képeslap révén belekeveredik egy mutáns birka utáni abszurd hajszába. Japán eldugott hegyvidékén aztán találkozik a mitikus állattal és önmaga démonaival is.

A Hallgasd a szél dalát és a Flipper kötetek után végre eljutottam a sorozat harmadik részéhez is. Alapjáraton ritkán várok ennyit egy sorozat két része között, ha mégis, akkor azért mert még nem jött ki a következő rész, esetleg a magyar fordítást várom, de Murakami könyveivel valahogy úgy voltam, mint a klasszikusokkal; egyrészt kellett egy kis idő, hogy megemésszem az előző részeket, hogy ízlelgessem őket, elmerengjek rajtuk (mert már az előző részekkel kapcsolatban is felmerült bennem pár érdekes kérdés, de ezekre majd később kitérek), másrészt Murakami könyvei több szempontból is különlegesek, így nekem kell egyfajta hangulat, ahhoz hogy kellőképpen tudjam őket értékelni.

A szamarkandi amulett – Jonathan Stroud (Bartimaeus I.)

Londonban a varázslóké a hatalom. (Vagy legalábbis úgy hiszik… Igazándiból a démonok intézik az ügyeket.) Egy ellopott amulett. (Nem én tettem…Nos, rendben, én voltam, de nem tehetek róla. Kényszerítettek. Hogy ki? Hát épp ez a legbosszantóbb…) Mese cselszövésről, merényletről, bosszúról. (S persze rólam, Bartimaeusról! A főszereplő én vagyok!) A Bartimaeus trilógia első kötete. (Ragyogó tetteim oly számosak, hogy lehetetlenség lenne számot adni róluk egy kötetben.) Nagyobb gyerekeknek és nagyobbra már nem növő felnőtteknek (12 éven aluliak kíméljenek! Nathaniel több mint elég a számomra…!)

A szamarkandi amulettet talán általános iskola ötödikben olvastam először, mikor végignéztem az iskolai könyvtár polcain és kiszúrtam a legvastagabb könyvet, már rögtön azt gondoltam, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Aztán megláttam a borítót, elolvastam a fülszöveget és onnantól kezdve senki sem állíthatott meg, hogy tényleg el is olvassam. Bár a történetből szinte semmire nem emlékeztem, a hangulata és az érzés, hogy most egy jó könyvet olvasok, aminek be kell szereznem a folytatását is, megmaradt. Így, sok-sok évvel később végül újból eszembe jutott, és egy páros kihívás keretein belül, melyen Lex-el közösen veszünk részt, ismét sort kerítettem rá.

Az árnyékvilág peremén – Brent Weeks (Éjangyal trilógia II.)

Kylar leszámolt orgyilkos életével.

Az Istenkirály hatalomátvétele után a mestere, Durzo, és legjobb barátja, Logan halottak. Kylar új életet kezd: egy új városban, új barátokkal, új hivatással. Új életével új titkok kerülnek napvilágra és régi ismerősök keresik fel Kylart. A sok új rejtély közül csak egy, hogy Logan talán életben van. Kylart fájdalmas választások elé állítják: örökre kilép az árnyak közül, és békében él új családjával, vagy kockára tesz mindent, hogy végrehajtson egy utolsó, nagy megbízatást?

„Kylar ismerte az utcák zenéjét. A hús nyelvét beszélte, amelyet a megfélemlítés húrjain játszottak, félelmet énekelve a férfiak szívébe. Ismerte és szerette ezt a zenét. …vezérmotívuma, akármikor játszotta, a szenvedés volt, mert a fájdalmat mindenki megérti. Brutális volt – de nem árnyalatok nélküli.”

Soha, de soha - Colleen Hoover & Tarryn Fisher (Never never I.)

Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!

Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.

Ma délelőtt óta vadidegenek.

A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.

 

Ennek a könyvnek is érdekes története van, ugyanis nem úgy került hozzám, hogy kinéztem előre és megvettem mert érdekelt. Egyszer úgy adódott, hogy elnéztem az órát és egy órával korábban értem oda egy nyelvórára, így hirtelen ötlettől vezérelve, bementem az első könyvesboltba és megvettem az első könyvet, amin megakadt a tekintetem. Nem bántam meg, ezt bizonyítja az is, hogy a folytatások is a mai napig ott csücsülnek a polcomon.