Az árnyékvilág peremén – Brent Weeks (Éjangyal trilógia II.)

Kylar leszámolt orgyilkos életével.

Az Istenkirály hatalomátvétele után a mestere, Durzo, és legjobb barátja, Logan halottak. Kylar új életet kezd: egy új városban, új barátokkal, új hivatással. Új életével új titkok kerülnek napvilágra és régi ismerősök keresik fel Kylart. A sok új rejtély közül csak egy, hogy Logan talán életben van. Kylart fájdalmas választások elé állítják: örökre kilép az árnyak közül, és békében él új családjával, vagy kockára tesz mindent, hogy végrehajtson egy utolsó, nagy megbízatást?

„Kylar ismerte az utcák zenéjét. A hús nyelvét beszélte, amelyet a megfélemlítés húrjain játszottak, félelmet énekelve a férfiak szívébe. Ismerte és szerette ezt a zenét. …vezérmotívuma, akármikor játszotta, a szenvedés volt, mert a fájdalmat mindenki megérti. Brutális volt – de nem árnyalatok nélküli.”

Az árnyak útján – Brent Weeks (Éjangyal trilógia I.)

Durzo Blint számára az orgyilkosság művészet, és ő a város legelismertebb művésze.

Azoth számára kétes a túlélés. Valami olyasmi, amit senki sem garantál. Utcagyerekként nő fel a nyomornegyedben, és megtanulja gyorsan felmérni az embereket. Ahogy megtanul vállalni bizonyos kockázatokat is. Olyan kockázatokat, mint Durzo Blint tanítványának állni.

De hogy felfogadja őt, Azothnak hátat kell fordítania régi életének, és elfogadnia új személyiségét és nevét. Nem Azoth többé. Kylar Sternként meg kell tanulnia az orgyilkosok világának veszélyes politikáját és a különös varázslatokat – és kifejleszti a halálhoz való érzékét.

Úgy érzem idén sikerült igazán jó könyveket kifognom, és örülök, hogy ezúttal is egy olyan művet mutathatok nektek, ami nagy kedvencemmé vált. Az árnyak útján is A szél nevéhez hasonlóan sokáig csücsült a polcomon, mindig csak toltam, magam sem tudom miért, és bár sokáig nem vett rá a lélek, hogy nekikezdjek, egyáltalán nem bánom, hogy megvettem.