Gyilkosság az Orient expresszen – Agatha Christie (Hercule Poirot X.)

A híres Orient Expressz a hóban vesztegel. Az egyik utas holtan fekszik a kabinjában, testét tizenkét késszúrás járta át. Az ajtó belülről zárva. A vonaton tizenkét utas maradt, a legkülönbözőbb társadalmi osztályból és nemzetiségből, ám mind egye idegesebbek. Vagy van más is, ami összeköti őket?

Hercule Poirot, a legendás nyomozó csak a kis szürke agysejtjeire támaszkodhat a hóviharban rekedt luxusvonaton. Egyetlen dolog biztos: a gyilkos az utasok közt van, és Poirot-nak meg kell találnia, mielőtt újra lesújt…

Ha már a Helikon kiadó párban adta ki őket, akkor a Mert többen nincsenek után, Agatha Christie talán leghíresebb könyvét hozom el most nektek. Ha másról nem, címről valószínűleg mindenki ismeri a Gyilkosság az Orient expresszen-t, amiből több filmes adaptáció is készült és kiadása óta, még ma is töretlen népszerűségnek örvendhet.

Mert többen nincsenek – Agatha Christie

Agatha Christie leghíresebb és legnépszerűbb krimijében, amely korábban Tíz kicsi néger címen jelent meg magyarul, nyolc ember kap meghívást egy kis szigetre – ahol aztán az időjárás szeszélye elvágja őket a külvilágtól, a szakácsnővel és az inassal együtt. Rejtélyes meghívójuk furcsa módon nem bukkan fel, de a vendégeket ez eleinte nem zavarja: a szakácsnő remekül főz, és a portói bor kiváló. A vacsora után azonban megszólal egy hang, amely mindannyiukat megvádolja. Éspedig azzal, hogy gyilkosságban vétkesek. Egyikük nem sokkal később meghal… és az ebédlőasztalon a tíz kicsi katonafigurából egy eltűnik.

Vajon igazak a vádak? Mindannyian bűnösök? És ki lehet az, aki úgy döntött, a szigetre csalja őket, és egyenként, művészi tökéllyel végrehajtja rajtuk a lehető legszigorúbb ítéletet?

Emlékszem, még általános és gimi közötti nyáron találtam rá erre a gyöngyszemre az ajánlott olvasmányok hosszú, és végtelenül unalmasnak tűnő listáján. Sosem fogom elfelejteni, ahogy az esti takarodók után faltam a sorokat az elemlámpám fényénél. Egyszerre volt borzongató és egy rendkívül izgalmas kaland, amire ma már leginkább egy szelíd nosztalgia keretében gondolok, ha szembetalálom magam a kötettel valamelyik könyvesboltban.

A kutya se látta - Agatha Christie (Hercule Poirot XVI.)

Hastings kapitány érdeklődve figyeli, ahogy Hercule Poirot a reggeli postáját bontogatja. Az egyik levelet kétszer is végigfutja. Hastings kérdésére, hogy ki írta a levelet és miről szól, a belga detektív egyszerűen átnyújtja neki, hogy olvassa el. A kapitány értetlenkedik: a levél nem is szól semmiről! Miss Emily Arundell, minden kétséget kizáróan egy vénlány, Poirot segítségét kéri – de hogy miben, az nem világos. Poirot nem habozik, nemsokára útra kel, Miss Arundell házán azonban „Eladó vagy kiadó” tábla lóg. Mint kiderül, a kisasszony nemrég meghalt, és végrendelete azóta is szóbeszéd tárgya a faluban. Mivel Agatha Christie szövi a mese szálát, sejthetjük, hogy a halállal és a végrendelettel sincs rendben minden…

Poirot-t ez alkalommal nemcsak kis szürke agysejtjei vezetik nyomra, hanem egy kedves foxterrier is.

Hercule Poirot rengeteg megbízást kapott már. Koronás főktől, gazdagtól, szegénytől, fiataltól, öregtől – de halottól még soha. Mostanáig.

Öt kismalac - Agatha Christie (Hercule Poirot XXIV.)

Carla, a csinos, okos és bátor fiatal lány nem épp szokványos ajándékot kap a huszonegyedik születésnapjára: egy levelet, mely azt állítja, hogy rég halott édesanyja ártatlan. A bűnt, amelyért elítélték, nem ő követte el. Valójában nem ő mérgezte meg a férjét, a zseniális, ám csapodár festőt.

Ám a bizonyítékok az asszony ellen szólnak. Hercule Poirot, a legendás nyomozó vállalja, hogy tizenhat év távlatából megfejti az ügyet, s a nyomozás során felkeresi mind az öt lehetséges tettest:

a tőzsdést (aki piacra járt),

az amatőr botanikust (aki otthon ült),

a nagyvilági nőt (aki sok húst evett),

a nevelőnőt (aki hoppon maradt)

és a fiatal archeológusnőt (aki meg visított: ui, ui, ui)

Harcosok klubja - Chuck Palahniuk

Úgy kezdtem bele a könyvbe, hogy semmit sem tudtam róla. Nem láttam a filmet, nem hallottam véleményeket, (sőt, amióta felkerült az olvasólistámra, egyenesen kerültem is őket) mert kíváncsi voltam, mi tehette a Harcosok klubját ennyire ikonikussá.

Hát, valahol értem is, meg nem is. Ez a könyv sok minden volt: jó, rossz, elgondolkodtató, közben rémisztő, lebilincselő, mégis zavaros, mint valami groteszk lázálom, de mindenek felett meghökkentő.

A Harcosok klubja egy szürke életben szenvedő, irodista, IKEA bútorokat gyűjtögető, a reklámok uralta fogyasztói társadalomban rekedt férfi segélykiáltása – és közben valami jóval nagyobb is.

Sakknovella - Stefan Zweig

„Tudvalevően semmi sem oly nyomasztó az emberi lélekre, mint az űr”

Hogyan lehet a legmegrázóbban bemutatni egy korszak borzalmait? Nem a nagy, véres történetekkel, még csak nem is a rengeteg kár felsorolásával. Ahhoz, hogy az igazi szörnyűségeket átadhasd, egy ember sorsát kell megmutatni.

A Sakknovella pedig pontosan ezt teszi. Rövidsége ellenére hihetetlen sodrással és feszültséggel teli könyvecske ez, amelyben bár éppen csak bepillantunk egy élet történetébe, súlyos betekintést nyerünk a náci rendszer kegyetlenségeibe és az emberi lélek mélységeibe is.

A játékos - Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

Dosztojevszkij „A játékos” című, 1866-ban írott kisregényében a főhőst ördögi, démonikus erővel ragadja magával két különböző, de intenzitását, lefolyását tekintve nagyon hasonló szenvedély: a szerelmi érzés és a játékszenvedély. A történet előrehaladtával a hősnő iránt érzett vágyat a fiatalembernél olyan értékben váltja fel a rulett iránti szenvedély, hogy követhetetlenné válik: meddig tart az élet, és hol kezdődik a játék. A játék életté válik, az élet pedig játékká.

Dosztojevszkij igencsak sajátos módon fogja meg a dolgokat. Nem tudom, hogy az orosz mentalitás ennek az oka vagy ez csupán egy egyedi életfelfogás, a végeredmény mindenesetre egy érdekes keveredése a filozófiának és a pszichológiának, egy izgalmas, mégis mindennapi történetbe ágyazva.

Dorian Gray arcképe – Oscar Wilde

„Az az élet, melyet élünk, zűrzavaros, de képzeletünkben van valami rettenetesen logikus. A képzelet uszítja a bűn nyomába a lelkiismeret-furdalást. A képzelet műveli, hogy minden gonosztettnek hordania kell megfogant, torz vemhét.”

A Dorian Gray arcképe (más fordításban Dorian Gray képmása) Oscar Wilde egyetlen regénye, mely először 1890-ben került kiadásra. Bevallom, nem gyakran olvasok klasszikus irodalmat, de ezt a könyvet mindenképp el szerettem volna olvasni, hiszen ki ne találkozott volna már Dorian Gray nevével?