Piranesi - Susanna Clarke

Piranesi háza nem hétköznapi épület. Termei végtelenek, folyosói végeláthatatlanok, falait pedig sok ezer különféle szobor borítja. A labirintusszerű csarnokok közt egy bebörtönzött óceán terül el, hullámok emelkednek mennydörögve a lépcsőházakban, pillanatok alatt árasztva el a termeket. De Piranesi nem fél; ismeri a dagályokat, ahogyan a labirintusban is eligazodik. Élete a ház felfedezéséről szól.

Rajta kívül még egy ember él a házban, a Másik nevű férfi, aki hetente kétszer meglátogatja Piranesit, hogy a segítségével a Nagy és Titkos Tudás nyomára bukkanjon. De kutatásai során Piranesi bizonyítékot talál egy harmadik személy létezésére is, és egy szörnyű titokra kezd fény derülni, mely a Piranesi által ismert világon túlra nyit kaput.

Susanna Clarke várva várt második regénye lenyűgöző új világba vezeti az olvasót: egy meglepő képekkel és szürreális szépséggel teli végtelen labirintusba, melyet dagályok és felhők kísértenek.

A játékos - Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

Dosztojevszkij „A játékos” című, 1866-ban írott kisregényében a főhőst ördögi, démonikus erővel ragadja magával két különböző, de intenzitását, lefolyását tekintve nagyon hasonló szenvedély: a szerelmi érzés és a játékszenvedély. A történet előrehaladtával a hősnő iránt érzett vágyat a fiatalembernél olyan értékben váltja fel a rulett iránti szenvedély, hogy követhetetlenné válik: meddig tart az élet, és hol kezdődik a játék. A játék életté válik, az élet pedig játékká.

Dosztojevszkij igencsak sajátos módon fogja meg a dolgokat. Nem tudom, hogy az orosz mentalitás ennek az oka vagy ez csupán egy egyedi életfelfogás, a végeredmény mindenesetre egy érdekes keveredése a filozófiának és a pszichológiának, egy izgalmas, mégis mindennapi történetbe ágyazva.

Dorian Gray arcképe – Oscar Wilde

„Az az élet, melyet élünk, zűrzavaros, de képzeletünkben van valami rettenetesen logikus. A képzelet uszítja a bűn nyomába a lelkiismeret-furdalást. A képzelet műveli, hogy minden gonosztettnek hordania kell megfogant, torz vemhét.”

A Dorian Gray arcképe (más fordításban Dorian Gray képmása) Oscar Wilde egyetlen regénye, mely először 1890-ben került kiadásra. Bevallom, nem gyakran olvasok klasszikus irodalmat, de ezt a könyvet mindenképp el szerettem volna olvasni, hiszen ki ne találkozott volna már Dorian Gray nevével?