Több évtizede már mást sem hallunk, csak azt, hogy a
gazdag és boldog élet titka a pozitív gondolkodás. „Dugják fel a pozitivitást –
mondja Mark Manson, a szupersztár blogger. – Lássuk be, az élet tele van
szarral, és ezt tudomásul kell venni.” Ha valami rossz, akkor így is-úgy is az.
És ha az ember valamit nem tud, azt vállalnia kell. A szerző mindvégig
kíméletlenül osztogatja a pofonokat olvasóinak, mindeközben nyers
őszinteséggel, obszcén humorral és látszólagos nyegleséggel kifejti legfőbb
elvét: az ember esendő és korlátolt – „nem lehet mindenki különleges, a
társadalomban vannak győztesek és persze vannak vesztesek, ami valahol tényleg
tisztességtelen, és nem a te hibád.” Ha valaki elfogadja a korlátait, akkor
megtalálja azt az erőt, amire szüksége van. Hisz olyan sok minden van, amivel
felesleges törődnünk. Csak rá kell jönnünk, mire érdemes az energiát fordítani,
és mi az, ami teljesen lényegtelen. Így lehet átgondolni saját értékeinket és
legfontosabb dolgainkat.
Be kell vallanom, elég vegyes véleménnyel vagyok az önfejlesztő
könyvekről. Valamiért ebben a témában mindig végletekben gondolkodom: vagy
nagyon tetszenek (és akkor ajánlgatom őket orrba-szájba mindenkinek), vagy pedig
egyáltalán nem (mert ugye nekem aztán senki se mondja meg, hogy mit és hogyan
csináljak az életemben. Meg amúgy is… Kinek kellenek egy idegen tanácsai?)
Mark Manson könyvéről viszont annyit hallottam már, hogy a kíváncsiságom végül felülkerekedett minden létező ellenérzésemen. És mennyire örülök, hogy így történt!