Mélylevegő projekt: Elmerülő – Juhász Bettina & Miklós Andrea & Pető Dorina

Normális, ​ha így érzek?

Ha eszedbe jutott már ez a kérdés a benned, veled vagy körülötted zajló események hatására, talán nem ismeretlen számodra a Mélylevegő Projekt, az a fiatal pszichológusokból álló csapat, amelynek célja, hogy tudományos igénnyel, mégis közérthetően osszon meg információkat a mentális egészségről és a hangulatzavarokról a közösségi médiában.

Most az online térből kilépve, az Elmerülőben adják közre tudásukat a leggyakoribb mentális betegségekről, a napjainkra jellemző pszichés problémákról, valamint a mentális egészség megőrzésének lehetőségeiről, miközben nem maradnak el a tőlük megszokott hasznos emlékeztetők, gyakorlati tippek és tanácsok sem. A kötetben a depresszió, a szorongás vagy a pánikzavar mellett olyan kevésbé ismert, ám sokakat érintő jelenségeket is bemutatnak, mint az imposztorszindróma, a gaslighting-effektus, a mérgező pozitivitás vagy az érzékszervi túlterhelés.

Az Elmerülőt haszonnal forgathatják mindazok, akik szeretnék jobban megérteni a saját, belső világukat, vagy kíváncsiak arra, mi zajlik a másik emberben, akik valamilyen mentális betegséggel küzdenek, vagy ismernek olyat, aki ebben érintett, és azok is, akik fontosnak tartják mentális egészségük védelmét.

A Mélylevegő Projekt 2020 óta oszt meg edukatív tartalmakat ismert és kevésbé ismert pszichológiai jelenségekről különböző online platformjain. A projekt nemcsak az ismeretterjesztésre, valamint a lelki egészség támogatására fókuszál, hanem fellép a mentális betegségekkel élőket övező megbélyegzés ellen is. Jelenlétük, legyen az online vagy offline, olyan támogató közösséget hív életre, amelyben senki sincs egyedül a problémáival.

A „Lesz*rom” rafinált művészete – Mark Manson

A tökéletes élet tökéletlen megközelítése

Több évtizede már mást sem hallunk, csak azt, hogy a gazdag és boldog élet titka a pozitív gondolkodás. „Dugják fel a pozitivitást – mondja Mark Manson, a szupersztár blogger. – Lássuk be, az élet tele van szarral, és ezt tudomásul kell venni.” Ha valami rossz, akkor így is-úgy is az. És ha az ember valamit nem tud, azt vállalnia kell. A szerző mindvégig kíméletlenül osztogatja a pofonokat olvasóinak, mindeközben nyers őszinteséggel, obszcén humorral és látszólagos nyegleséggel kifejti legfőbb elvét: az ember esendő és korlátolt – „nem lehet mindenki különleges, a társadalomban vannak győztesek és persze vannak vesztesek, ami valahol tényleg tisztességtelen, és nem a te hibád.” Ha valaki elfogadja a korlátait, akkor megtalálja azt az erőt, amire szüksége van. Hisz olyan sok minden van, amivel felesleges törődnünk. Csak rá kell jönnünk, mire érdemes az energiát fordítani, és mi az, ami teljesen lényegtelen. Így lehet átgondolni saját értékeinket és legfontosabb dolgainkat.

Be kell vallanom, elég vegyes véleménnyel vagyok az önfejlesztő könyvekről. Valamiért ebben a témában mindig végletekben gondolkodom: vagy nagyon tetszenek (és akkor ajánlgatom őket orrba-szájba mindenkinek), vagy pedig egyáltalán nem (mert ugye nekem aztán senki se mondja meg, hogy mit és hogyan csináljak az életemben. Meg amúgy is… Kinek kellenek egy idegen tanácsai?)

Mark Manson könyvéről viszont annyit hallottam már, hogy a kíváncsiságom végül felülkerekedett minden létező ellenérzésemen. És mennyire örülök, hogy így történt!