Gólem legendája

A bölcs Löw rabbinak sokszor sikerült elhárítania a veszélyt a Zsidóváros lakóinak feje fölül. Tudta jól azonban, hogy ez nem lesz így örökké. Gondolkodott hát, hogyan védhetné meg övéit, hogyan gondoskodhatna róluk később is. Hosszasan tanulmányozta a bölcs könyveket, forgatta a porladó, öreg pergamentekercseket, míg végre megtalálta, amit keresett, Úgy döntött, műembert készít, olyat, akinek emberfeletti ereje segíti a zsidókat a nehéz időkben és az ellenséggel való harcban. Elképzelésébe beavatta két legtehetségesebb tanítványát. Házának pincéjében aztán agyagból közösen megformázták az emberi termetnél jóval nagyobb alakot – a gólemet. Amikor elkészültek vele, a rabbi odafordult egyik tanítványához.

            - Te olyan vagy, mint a tűz – szólt hozzá -, kerüld meg hétszer a gólemet, és közben mondd hangosan a szent szavakat!

Bruncvík legendája

A Károly hídon ma is látható harminc szent szobrát csak a 18. század közepén helyezték díszként a hídra. A szoborcsoport megrendelői nemesemberek, az egyház, a prágai városi hivatal és különféle főiskolák voltak. A szobrokat a kor jelentős művészei alkották, így például Matyáš Braun vagy Jan Brokoff és fiai. A prágaiak már évszázadok óta traktálják az idegeneket azzal a kérdéssel, vajon hány szobor van összesen a Károly hídon. A látszólag könnyű kérdés becsapós: a hídon nem harminc, hanem harmincegy szobor található. A harmincegyedik szobor, az aranykardos Bruncvík, a Kampa-szigetre épített hídpilléren áll. A szobrot Rolandnak is hívták, az Európa-szerte népszerű középkori lovaglegendák alapján. Hasonló oszlopos lovagszobrok más európai városokban is találhatóak, és eredetileg a városi önrendelkezést voltak hivatottak jelképezni. A Károly hídon azonban Bruncvík lábánál egy oroszlán is fekszik, és innen már csak egy lépés az a legenda, amely szerint a rettenthetetlen Bruncvík herceg révén került az oroszlán a Cseh Királyság címerébe.

Az Orloj toronyóra legendája

Már vagy hatszáz éve mutatja az időt az Óváros toronyórája, az Orloj a városháza déli oldalának tornyán. Eredeti, egyszerűbb változatát még 1410 előtt építette Mikuláš z Kadaně. Ezt újította fel a 15. század végén Hanuš z Růže mester, és olyan tökéletessé fejlesztette, hogy az Orlojnak nem akadt párja egész Európában. Az Óváros tanácsosai igen büszkék voltak rá. Később az a szóbeszéd járta, hogy Hanuš mester ajánlatokat kap, késő éjszakáig a szobájában ül, számol, és rajzokat készít. Ugyan mi mással foglalkozott volna, mint hogy még szebb, még tökéletesebb toronyórát készít egy idegen városnak? De mi lesz akkor az óvárosi Orloj hírével? Törték a fejüket a tanácsosok, mit tegyenek, hogy a mester senki másnak ne építhessen toronyórát. Sokáig gondolkodtak, de sem pénz, sem okirat, sem eskü nem tűnt kellő megoldásnak. Mígnem az egyik zord, keményszívű tanácsos előállt elképzelésével. Tervétől először valamennyien megrémültek. Kegyetlen volt, a tanácsosok mégis egytől egyig arra jutottak, hogy a prágai Orloj csak így maradhat egyedülálló.