Egy kegyetlen dal - Victoria Schwab (Verity szörnyei I.)

Egy ​városban, amelyet háború dúl, és utcáit szörnyek róják, sehol sem vagy biztonságban

A város kettészakadt. Északot a rettegett Harker-család uralja, a Déli Várost pedig a Flynn-klán. Háborújuk szó szerint szörnyeket szabadított el a világban: lényeket, amelyek mások félelmével, húsával és vérével… vagy a lelkével táplálkoznak.

Kate Harker másra se vágyik, csak hogy bebizonyíthassa apjának, a keménykezű Harker-családfőnek, hogy ugyanolyan kegyetlen, mint ő. Kate ember, de szörnnyé akar válni.

August Flynn másra se vágyik, csak hogy jó ember lehessen, jószívű, mint apja, az ártatlanok védelmezője. Csakhogy egyetlen dallammal képes elragadni és elemészteni a védtelenek lelkét. August szörnyeteg, de emberré akar válni.

Egy nap lehetőséget kap, hogy segítsen: magát a nagyszájú Kate-et kell szemmel tartania, akit éppen újabb iskolából tanácsoltak el.

A háttérben azonban soha nem látott fenyegetés ébredezik. August és Kate több választásra kényszerül: hősök lesznek, vagy a sötétség oldalára állnak – barátok lesznek, vagy ellenségek. Döntésük tétje nem pusztán az életük, a város jövője is ezen áll vagy bukik.

Az Egy kegyetlen dal egy sötét hangulatú, ám annál különlegesebb regény. Victoria Schwab fogott minden olyan elemet, amit egy jó disztópiában/fantasyban megtalálunk és teljesen kifordította őket. Olyan egyedi világot és történetet alkotott, amilyenhez hasonlót csak ritkán talál az ember.

Az alapfelállás a Rómeó és Júliát idézi, Verity városa két részre szakadt, északon a Harker család uralkodik, délen pedig a Flynnek, ám a szokott szerepek már itt felcserélődtek. Női főszereplőnk, Kate Harker igazi bajkeverő, míg a férfi főszereplőnk, August Flynn, épp az ellenkezője – csendes és visszahúzódó.

Olyan világba csöppenünk, ahol a bűnök testet öltenek, ahol a gonoszság fogakból, karmokból és éjfekete árnyékokból álló szörnyetegekké válik. Verity városában három fajtájuk létezik, azok, amelyeket az erőszak szül, a szörnyszerű Corsaiok, azok, amelyeket a gyilkosságok keltenek életre, a vámpírszerű Malachaijok és végül a legtitokzatosabbak, a Sunaiok. Ők azok, akiket az igazán, visszafordíthatatlan, gyomorforgatóan borzalmas dolgok keltenek életre. Különlegességük, hogy a dalukkal képesek elrabolni a vétkesek lelkét. A többiekkel ellentétben ők külsőre egyáltalán nem tűnnek szörnynek, emberi alakjuk olyan, mint bárki másé, mindössze a szemük árulja el őket. És persze a bőrükön sorakozó minták, amelyek szoros összeköttetésben állnak az eseménnyel, amelyből születtek.

Mindössze hárman vannak, a Flynn család örökbefogadott „gyerekei”. Ilsa, a legidősebb lány, Leo, aki nem sokkal utána „született”, végül pedig August, a legfiatalabb a három – fogadott – testvér közül. Mindannyian mások, másképp birkóznak a létük természetével, Ilsa csendes és szórakozott, de borzalmas titkot rejteget, Leo épp az ellentéte.

„– Sunai vagyok – felelte. – A tisztítótűz. És ha fel kell perzselnem a világot, hogy megtisztítsam, istenemre, megteszem!”

Ő megint egy olyan karakter, akit nem kellene kedvelnem, mégsem tudtam teljesen meggyűlölni sem. A hatalma sötét és minden tette hátborzongató, de van benne valami, ami miatt mégis érthetővé válnak a megmozdulásai.

Ilyen családban él tehát August, a harmadik Sunai, akinek nincs más vágya csak az, hogy ember lehessen és segíthessen másokon. Utóbbira meg is kapja a lehetőséget, amikor a Flynn családfő megbízza egy feladattal: be kell iratkoznia Verity iskolájába, hogy szemmel tarthassa Kate Harkert.

És ezzel el is érkeztünk Kate-hez. Különös főhősnő, vad, de valahogy képes egyszerre kegyetlennek, mégis kedvelhetőnek maradni. Ő az a típus, akinek egy kicsit talán mind átérezhetjük a fájdalmát. Hiszen melyikünk ne akarna megfelelni a példaképének? Melyikünk ne vágyna arra, hogy elismerjék? Ám Kate apja soha nem adta könnyen az elismerését és ez borzalmas nyomokat égetett a lányba.

Évek után érkezik haza Veritybe, akkor is csak azért, mert a különféle botrányaival eléri, hogy minden iskolából kicsapják. Igazi harcos lélek, nem nyugszik bele, hogy az apja csak úgy félredobta. És amikor végül sikerül rávennie az idősebb Harkert, hogy hazaengedje, tovább küzd. Ezúttal már azért, hogy elfoglalhassa méltó helyét az apja oldalán.

Az iskolában azonban nem ő az egyedüli újonc. Amikor Kate és August találkoznak, valami megváltozik mindkettőjükben. Mindörökké, visszafordíthatatlanul. Ők ketten, akik nem is különbözhetnének jobban, megtalálják a közös hangot, a köteléket a kivetettségben és a világban, amely oly kegyetlenül öleli őket.

Ám egy váratlan támadás mindent felborít. Verity szörnyei fellázadnak és ők ketten egy olyan összeesküvés közepében találják magukat, amely mindent a fejére állít. Nem csak az ő életük a tét, a feltörekvő sötétség Verity egészét is veszélybe sodorja.

A csavaros kaland messzire kalauzol a megosztott város mélyébe, sötét utcákon járunk, szörnyek elől rejtőzködünk, és közben mindvégig azon gondolkozunk, mit is jelenthet embernek lenni és kik is a valódi szörnyek?

A zeneiség végigkíséri a történetet, nem csak August hegedűjátéka varázsol el, hanem a leírások művészisége és a sorok közt megbúvó, finoman vibráló, kimondatlan gondolatok is. Ki az igazi bűnös? Mitől válik valaki szörnyeteggé? Mit hajlandó feláldozni az ember azért, hogy saját magát biztonságban tudja? Mit jelent a szeretet és a család?

Elgondolkodtató, gyönyörű történet ez, nem úszik a romantikától, helyette tisztán, nyersen tárja elénk mindazt, amit a szereplők éreznek. A vége nem tipikus happy end – ahogyan semmi más sem tipikus ezzel a könyvvel kapcsolatban –, enyhe függővéggel zárul, így kíváncsian várom a folytatást.

Kedvenc karakter: August

Kedvenc jelenet: August és Kate menekülése a metróban

Kedvenc idézet:

„Lövések közt született, füstként illan el.

Márpedig August nem állt készen a halálra.

Akkor sem, ha a túlélés nem egyszerű, nem könnyű, nem tisztességes.

Akkor sem, ha sosem lehet ember.

Esélyt akart rá, hogy nyomot hagyjon.

Élni akart.”

Mélypont: Amikor kiderül, ki állt az összeesküvés hátterében

Borító: Gyönyörű és pontosan megragadja a történet varázslatos hangulatát

Első mondat: "Kate Harker nem volt sem dühös, sem részeg azon az éjjelen, amikor eldöntötte, hogy felgyújtja az iskola kápolnáját."

Értékelés: (ilyenkor azért sajnálom, hogy nem lehet ötnél többet adni)

Carpe noctem!

Lex