A kutya se látta - Agatha Christie (Hercule Poirot XVI.)

Hastings kapitány érdeklődve figyeli, ahogy Hercule Poirot a reggeli postáját bontogatja. Az egyik levelet kétszer is végigfutja. Hastings kérdésére, hogy ki írta a levelet és miről szól, a belga detektív egyszerűen átnyújtja neki, hogy olvassa el. A kapitány értetlenkedik: a levél nem is szól semmiről! Miss Emily Arundell, minden kétséget kizáróan egy vénlány, Poirot segítségét kéri – de hogy miben, az nem világos. Poirot nem habozik, nemsokára útra kel, Miss Arundell házán azonban „Eladó vagy kiadó” tábla lóg. Mint kiderül, a kisasszony nemrég meghalt, és végrendelete azóta is szóbeszéd tárgya a faluban. Mivel Agatha Christie szövi a mese szálát, sejthetjük, hogy a halállal és a végrendelettel sincs rendben minden…

Poirot-t ez alkalommal nemcsak kis szürke agysejtjei vezetik nyomra, hanem egy kedves foxterrier is.

Hercule Poirot rengeteg megbízást kapott már. Koronás főktől, gazdagtól, szegénytől, fiataltól, öregtől – de halottól még soha. Mostanáig.

Az A kutya se látta nem csak a méltán híres Poirot sorozat kötete, hanem az Artur Hastings sorozat kilencedik része is. Eredetileg Dumb Witness, azaz Néma tanú címmel jelent meg, a Helikon kiadó csodálatosan gyönyörű kiadásában viszont már A kutya se látta címen fut.

A történet egy halálesettel indít. Miss Emily Arundell, régivágású nemesasszony az életét veszti. Nincs ezen semmi meglepő – látszólag. Emily idős volt, májbetegség gyötörte és az orvosi vizsgálat teljes mértékben kizárja az idegenkezűséget.

Csakhogy ekkor visszaugrunk az időben, és végigkövetjük Emily Arundell utolsó napjait, a rokonai különös látogatásával és hirtelen már semmi sem olyan fekete és fehér, mint amilyennek az elsőre tűnt. Mert Emily Arundell meglehetősen gazdag nő, nem csak a háza hatalmas, de a vagyona is az – erre pedig óhatatlanul pályáznak a rokonok. Van köztük egy híresen erkölcstelen fiatal férfi, egy szintén fiatal nő, aki nagyratörő, divatos (és egyben meglehetősen drága) városi életet él, egy kétgyerekes édesanya, akinek gyanús viszonya van az egyébként görög származású (más szóval kívülálló), orvos férjével. És persze ott van még Emily Arundell társalkodónője is, a bolondos, sokak szemében butácska nőszemély, akire Emily a teljes vagyonát hagyta.

A végrendelet hivatalos és támadhatatlan – és senki se érti, még az se, aki a vagyont örökölte. Az egyetlen nyom mindössze egy levél, amelyet Emily a halála előtt írt, és amelyet a híres-neves Poirot nyomozónak címzett.

Itt ismét ugrik a történet és innentől kezdve már Hastings szemszögéből követhetjük végig a nyomozást – ami igencsak érdekesre sikerül. Hiszen már maga a megbízói levél is több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Hogy miért is? Mert az égvilágon semmiről sem szól. Emily a nyomozó segítségét és teljes diszkrécióját kéri, de hogy miben? Nos, azt nem írja le.

Poirot pedig képtelen ellenállni a kihívásnak, azonnal útra kel Hastings kapitánnyal az oldalán. A történet ezúttal egy vidéki birtokra kalauzolja az olvasót, ahol egy család szőnyeg alá söpört titkai kerülnek terítékre. Belga detektívünk segítségére pedig ezúttal valóban egy néma tanú siet: a ház kutyája.

Kedves ötlet volt, különösen aranyosnak tartottam, hogy A.C. a kutyát is megszólaltatta néhány jelenetben. A nyomozás pedig izgalmas volt, mint mindig. Most viszont kivételesen sikerült rájönnöm a titok nyitjára – bár csak nem sokkal a leleplezés előtt.

Egyébként ez volt az első könyvem a Hastings sorozatból, ezért bevallom, meglepődtem az E/1 írásmódon. Nem volt rossz, egyszerűen csak furcsának érződött A.C. tollából. Ettől függetlenül persze imádtam az egészet, ahogyan Agatha Christie összes többi könyvét is.

Könnyű kikapcsolódás még így, a zh és vizsgaidőszak alatt is, mert a jó krimikből sose elég! :)

Kedvenc karakter: Charles – a fickó, akit mindenki csak a „romlott erkölcsű”-ként emlegetett

Kedvenc jelenet: Az összes kutyás jelenet

Kedvenc idézet:

„Ha az ember hazudik, igyekezzék művészien hazudni, találjon fel romantikus, érdekes, meggyőző hazugságokat!”

Mélypont: -

Borító: Tökéletesen illik mind a történethez, mind pedig a Helikon gyönyörű új kiadássorozatához, amit úgy tűnik, nem bírok eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire tetszik:D

Első mondat: Arundell kisasszony május 1-én halt meg, rövid betegség után – halála mégsem okozott meglepetést Market Basingben, a vidéki kisvárosban, ahol Miss Adrundell tizenhat esztendős kora óta élt.

Értékelés:

(Nagyon tetszett ez is, de annyira nem lett kedvenc, mint az eddigiek, amiket A.C.-től olvastam)

Carpe noctem!

Lex