Az örökség ára - Jennifer Lynn Barnes (Örökösök viadala II.)

Alig egy hét telt el a villában tett sokkoló felfedezés óta, és Avery semmivel sem jutott közelebb a megfejtéshez, hogy miért hagyta rá az öreg milliárdos, Tobias Hawthorne a vagyonát. A DNS-teszt bebizonyította, hogy a lány nem vérrokon, a jelek mégis arra utalnak, hogy sokkal szorosabb szálak fűzik a rejtélyes családhoz, mint hitte.

Avery próbál kizárólag a rejtély megoldására összpontosítani, de nem könnyű tiszta fejjel gondolkodni, amikor a két szívdöglesztő Hawthorne testvér, Grayson és Jameson egyre jobban beférkőzik a bizalmába, és ez talán kockázatosabb, mint a folyamatosan rá leselkedő veszélyek.

Második részről mindig nehéz úgy írni, hogy egyszerre legyen kedvcsináló, ugyanakkor viszont ne tartalmazzon cselekményleírást. Igyekszem nem lelőni semmit, egy-egy személyes megjegyzést viszont egyszerűen nem bírok ki, hogy ne tegyek hozzá, úgyhogy ezeket sötét háttérrel írom ki. Ha elolvasnád, jelöld ki őket, viszont figyelmeztetlek, hogy ERŐSEN SPOILERES LESZ. Na, de akkor kezdjünk is hozzá!:)

Ha azt hittem, az első rész izgalmas volt, hát tévedtem. A második rész simán túlszárnyalta. Még több rejtély, még több kockázat és persze még nagyobb betekintés a Hawthorne-fiúk elvarázsolt világába.

Mert, ahogyan Jameson is megmondta:

„Ez a Hawthorne-ház, Örökösnő. Itt mindig akad egy újabb rejtély. Amikor már azt hiszed, felfedezted az utolsó rejtett átjárót és az utolsó befalazott titkot, akkor jön az újabb kaland”

A nyomozás ott folytatódik, ahol az Örökösök viadala véget ért, még mindig nem tudjuk, hogyan és miért kötődik Avery a halott milliárdoshoz. Az első könyv végén kiderült titkok után viszont van egy nyom, amin a szereplőink elindulhatnak.

Ez a nyom azonban még messzebbre sodorja őket. A nyomozás még nagyobb méreteket ölt, most már nem csak a négy Hawthorne fiú körül forog, hanem egy generációkon és földrészeken is átívelő játékká válik. Bár imádom a Hawthorne-ház titokzatos labirintusát, nagyon tetszett, hogy ebben a részben Avery egy kicsit kiszabadult és messzebbre is utazhatott.

Még többet kapunk a család drámáiból (azért itt megjegyezném, hogy ha ez így megy tovább, lassan már rajzolhatom a családfát, hogy biztosan megértsek minden összefüggést :DD), még több titokra derül fény, és persze Avery kapcsolata is elmélyül a Hawthorne-fiúkkal.

Az előző könyvben felépített Avery-Jameson-Grayson háromszög továbbra is megmarad, viszont egyáltalán nem zavaró és külön kellemes csalódás, hogy itt nem egyértelmű már a legelején, hogy akkor most kit is fog választani a főszereplő. (Bár én örülnék, ha úgy maradnának a dolgok, ahogy vannak, mert én kifejezetten szeretem Avery és Jameson párosát)

A testvéreket pedig még mindig nagyon szeretem, igazi kis különcök, akik egyedül a saját törvényeik szerint hajlandók élni (azokat viszont tisztelik, pl. a febapo „ősi” törvénye). Igaz, Nash most eléggé háttérbe szorult, talán ő az, aki nem illik annyira a családba, de őket is aranyosnak tartom Libbyvel.

Csavarokban sem volt hiány természetesen, a rövid fejezeteknek hála gyorsan olvasható, könnyen emészthető a szöveg, és csak kapkodtam a fejem. Nem sikerült rájönnöm a végkifejletre, bár sejtésem voltak azért közben – aztán az más kérdés, hogy a sejtéseim fele kb. köszönőviszonyban sem volt a történet alakulásával:D

És sajnos igaz a mondás, pénzzel mindent el lehet érni, ha eléggé akarod. A megfelelő forrásokkal egyszerűen nincsenek határok. A néhai milliárdos, Tobias Hawthorne pedig… Nos, nem mondom, hogy elítélem a tetteiért, mert valahol értem, mit és miért csinált, de tagadhatatlan, hogy csúnyán visszaélt a helyzetével. (Amiatt viszont haragszom, hogy eltitkolta a fiúk elől az apjuk kilétét)

Keskeny a határ az őrület és a zsenialitás között és azt hiszem, Tobias éppen ezen a hajszálvékony vonalon egyensúlyozott egész életében. Kétségtelenül zseniális, ahogy a játékait felépítette, viszont ha a „játékosok” szemszögéből nézzük, azért elég kegyetlen, amit a családjával tett.

A lezárás pedig… Nehéz szavakba önteni mindazt, amit éreztem. Akár kerek is lehetne, nincs akkora függővég, mint az előző rész végén, de azért bőven kaptunk sejtetést a lezáró részre vonatkozóan.

Összességében tehát ez egy letehetetlen, csavaros történet, amit nyugodt szívvel ajánlok bárkinek, mert azt hiszem, minden megvan benne, ami egy jó könyvhöz elengedhetetlen.

A regény hátuljában egyébként az áll, hogy a folytatás legkorábban 2023 környékén várható, ami elég fájdalmas hír, viszont azt is olvastam, hogy lehet, hogy egy film is tervben van. Én minden esetre nagyon várom, mi sül ki belőle😊

Kedvenc karakter: Változatlanul Jameson

Kedvenc jelenet: Nehéz választani, de talán a síparadicsomos részek a Szabadeséssel és azzal a bizonyos jakuzzis beszélgetéssel

Kedvenc idézet:

Jameson egy mondata, ami szerintem kellőképp összefoglalja a Hawthorne fiúk színességét

„Xan agyas. Grayson öntudatos. Nashnek hőskomplexusa van. Én meg… […] Én nem tudom, mikor kell feladni.”

Mélypont: -

Borító: Tökéletesen passzol az előző rész borítójához. Egyébként az eredeti, külföldi leegyszerűsített, magyarosított változata, ami szerintem tökéletesen passzol is a történethez. Ha jobban megnézzük, minden szimbólumnak rejtett jelentése van (és bizony ott van rajta az a bizonyos aranykorong is)

Első mondat:

– Mondd el még egyszer, mi történt, amikor először sakkoztatok a parkban!

Értékelés:

Carpe noctem!

Lex