A híres Orient Expressz a hóban vesztegel. Az egyik utas holtan fekszik a kabinjában, testét tizenkét késszúrás járta át. Az ajtó belülről zárva. A vonaton tizenkét utas maradt, a legkülönbözőbb társadalmi osztályból és nemzetiségből, ám mind egye idegesebbek. Vagy van más is, ami összeköti őket?
Hercule Poirot, a legendás nyomozó csak a kis szürke agysejtjeire támaszkodhat a hóviharban rekedt luxusvonaton. Egyetlen dolog biztos: a gyilkos az utasok közt van, és Poirot-nak meg kell találnia, mielőtt újra lesújt…
Ha már a Helikon kiadó párban adta ki őket, akkor a Mert többen nincsenek után, Agatha Christie talán leghíresebb könyvét hozom el most nektek. Ha másról nem, címről valószínűleg mindenki ismeri a Gyilkosság az Orient expresszen-t, amiből több filmes adaptáció is készült és kiadása óta, még ma is töretlen népszerűségnek örvendhet.
Az alapkoncepció hasonlít a Mert többen nincsenek történetéhez, ugyanis itt is egy olyan helyzetről van szó, ahol szereplőink el vannak vágva a külvilágtól, így egy idő után bebizonyosodik az is, hogy a gyilkos köztük rejtőzik. Ezúttal azonban Hercule Poirot vezeti a nyomozást a híres Orient expresszen, és bár elsőre egy igen érdekes és kaotikus eset tárul a szemünk elé, a végén kiderül, hogy a helyzet valójában még kiszámíthatatlanabb, mint azt elsőre gondoltuk.
A tél lappangó időszak a vasúttársaságoknak, elvétve vannak csak utasok, azonban ezúttal az Orient expresszen váratlan tömeg verődik össze, szinte minden fülke foglalt nem kis meglepetést okozva a vasút személyzetének. Amikor az egyik utast kegyetlen módon meggyilkolják, Poirot is megkezdi munkáját és bizony rendesen meg kell dolgoztatni a szürke kis agysejtjeit, hiszen egy igencsak csavaros esettel találkozik ezúttal (is).
Maga a gyilkosság módja kifejezetten érdekes volt, azonban ami méginkább megdöbbentett, az Poirot utolsó döntése volt. Szokásával ellentétben ugyanis, ezúttal nem adja fel a gyilkost. Hogy miért, azt nem árulom el, aki ki szeretné deríteni olvassa el a könyvet. ;)
Ha egy Agatha Christie kötetről van szó, nem a humor az első, ami eszembe jut, itt mégis szeretném megemlíteni, ugyanis sok helyen kifejezetten jót nevettem egy-egy mondaton, főleg Mrs. Hubbard gyerekein, akik visszatérő poént alkottak. Poirot személye a fejemben mindig is egy komoly, fontoskodó bár udvarias férfiként élt, azonban ez a kép rögtön összetörött, ahogyan megjelent lelki szemeim előtt a híres nyomozó képe, ahogyan próbálja anélkül megenni a levesét, hogy belelógatná a bajuszát. :D
Emlékszem mennyire meglepődtem a magyar vonatkozáson, amikor először olvastam a könyvet, arra viszont nem emlékeztem, milyennek is írta le A.C. a magyar grófot és grófnét. Sokszor hallottam már, hogy milyen szépek a magyar nők, de érdekes volt egy külföldi leírását olvasni rólunk magyarokról.
A
kiadással kapcsolatban két dolgot említenék még meg. Kifejezetten tetszett a
fülkékről készült magyarázó rajz, ugyanis nem igazán tudtam elsőre elképzelni,
hogyan is helyezkednek el egymást mellett. ráadásul kreatív kis meglepetésként
szolgált. A másik pedig egy elgépelés lenne. Általában eléggé harapok egy
ilyenért, pláne egy híresebb műnél, azonban most akadt egy, amin annyit
nevettem, hogy nem tudtam fennakadni rajta. Szerencsétlen elgépelés, az biztos. :D
„Remélem, hogy jól fog aludni, és holnap már nem fog fájni a teje.”
Bár a Mert többen nincsenek kötetet nem előzi meg nálam A.C. semelyik könyve sem, a Gyilkosság az Orient expresszen a havas leírásaival és a túlfűtött, régi vagonjaival mindig különleges hangulatba hoz. Bár ez csak álom, de remélem egyszer megpillanthatom belülről is a híres vonat kabinjait. Ilyenkor kicsit irigykedek azokra, akik még abban a korban éltek, amikor nem számított annyira különleges dolognak, ha az ember egy ilyen vonaton utazik.
Kedvenc karakter: Mrs. Hubbard (és a gyerekei :D)
Kedvenc jelenet: nincs kiemelkedő kedvenc, az egész könyvet szeretem
Kedvenc idézet:
„-Tökéletesen – mondta Poirot. – Kezd is szépen kitisztulni az eset! A gyilkos egy nagy erejű férfi volt…azaz gyenge volt…vagyis nő volt…szóval jobbkezes volt…illetve balkezes volt. Ah! C’est rigolo, tout ça!”
Mélypont: -
Borító: ötletes és egyszerű, ahogyan azt a Helikon kiadótól megszokhattuk
Első mondat: „Téli reggel volt Szíriában, öt óra.”
Értékelés:
Carpe noctem!
Nico
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése