Random - Leiner Laura

Az egyetemista Emma egy meglehetősen rosszul alakult nyaralás óta nem utazott sehová és ehhez a fogadalmához három éve tartja magát, amikor is véletlenül, mondhatni önhibáján kívül nyer egy tengerparti társasutazást. Megpróbálja lemondani vagy átruházni, de nem sikerül, ezért az utolsó pillanatban végül mégiscsak felül a repülőre. Emma nem akar a társaság központja lenni, nem szereti, ha mindenki rá figyel, ő csak a háttérbe húzódva kivárná, hogy leteljen a nyaralás.
Azonban a dolgok ezúttal egy kicsit másként alakulnak. Kezdve ott, hogy a szállodában egy váratlan szobatársat kap, a nagyképű és bunkó, média szakos Noelt…

Igaz, valószínűleg már nem igazán én vagyok Leiner Laura elsődleges célcsoportja, azért mindig mosolyogva veszem a kezembe az új megjelenéseit. A Szent Johanna Gimi óta kiadott összes könyvét olvastam, és igen, sokszor előfordul, hogy bosszankodom egy-egy cselekményszálon, vagy egy-egy szereplő viselkedésén, sőt, az is meglehet, hogy néha egyenesen idegesítenek, de valamiért Leiner Laura könyvei mindig képesek kihúzni az olvasói válságomból. Ha könnyű kikapcsolódásra van szükségem, akkor nem kérdés, hogy őt választom.

A Random története egy kéthetes Tunéziai nyaralást ölel fel, amit a főhősnőnk, Vadász Emma teljesen véletlenül nyer meg egy betelefonálós műsorban. Ezzel csak két gond van:

Az egyik, hogy Emma már évek óta nem nyaral, hiszen a legutolsó alkalommal pontosan egy ilyen, szervezett nyaraláson szakított vele a barátja egy – szintén a nyaralócsoporttal érkező – lányért.

A másik pedig, hogy senkit sem ismer a többi utas közül.

Utóbbi különösen nagy problémákat okoz, amikor a szállodába érve kiderül, hogy gond akad a szobákkal és Emma a nagyképű Noellel kénytelen osztozni a sajátján.

Noel – avagy a bizonyos bunkó médiaszakos – hozta a szokásos LL fiúk varázsát. Eleinte közönyös, néha már-már tényleg bunkó fazon volt, de a végére azért bőven megmutatta az elbűvölő oldalát is. A szokásos szócsaták pedig itt is megvoltak. Emma és Noel oda-vissza, macska-egér játékán rengeteget lehet nevetni. Csak, hogy pár példát hozzak:

"– Oké, szerintem menj, és keresd meg a pofátlanság határát. Itt várlak – közöltem, mire Noel elröhögve magát feltette a kezét."

" – Bogár? – kérdezte hitetlenkedve.
– Igen! Ott – bólogattam.
Noel pislogás nélkül meredt rám.
– Emma, van fogalmad róla, hogy úgy sikítottál, mint akit ölnek? – kérdezte. – Azt hittem, a Pszicho zuhanyjelenetére érek be! – közölte, és a fejét ingatva indult kifelé.
– Várj, Noel – szóltam utána a tus alatt állva a rám tapadt vizes törölközővel.
– Mi az? – kérdezte.
– Még mindig ott van."

Sok kritika érte a főhősnő stílusát, de engem ez most egyáltalán nem zavart. Néha kicsit döntésképtelen volt, ez igaz, de abszolút szerethető. A folyamatos pontozás pedig egész vicces volt.

Mellékszereplők terén is bővelkedünk kedves, szerethető karakterekben. Ott van az örökké pozitív Miki, a kísértetiesen csendes Attila, Évi és Szandi igazi legjobb-barátnős párosa, és még sokan mások. És persze Leiner Laura szokásos humora sem maradt el.

Jó volt visszatérni 2009-be, ahol a történet játszódik. A legújabb LL könyveknél néha már zavaróan sok a szereplők online tevékenysége (mindenről kép készül, minden megy Instára és Tiktokra, és persze négy-öt oldalanként megjelenik a bosszankodás, hogy mindez mennyire rossz és helytelen – ami egyébként igaz, de feleslegesnek érzem ezt ennyiszer hangsúlyozni), itt viszont semmi ilyesmi.

A szereplők még nem a legújabb iphone-ról hallgatnak zenét, hanem külön zenelejátszóról, folyamatos chatelés helyett pedig a moleskine naplójukba jegyzetelnek (el is felejtettem, milyen divat volt ez annak idején:))

Sok helyen láttam, hogy a korkülönbség ellenére a Random főszereplőit Reni és Cortez párosához hasonlítják. Még ha van is némi hasonlóság, azt azért érdemes leszögezni, hogy a Random készült el először, az SZJG csak utána.

Kicsit nosztalgikus volt és valóban visszahozta az SZJG hangulatát, de a maga módján egyedi is volt. Úgy hozta az élet, hogy vizsgaidőszakban olvastam, egy esős napon, így szerintem még a szokásosnál is jobban vágyakoztam a nyaralás után, mint máskor tettem volna.

A forró homok, a tenger, a tevék, az esti „bícsparti”-k és a bazározás Medinában mind-mind olyan volt, mintha egy kicsit én magam is ott lehettem volna a karakterekkel. Ó, és bárcsak tényleg ott lehetnék! Tunézia úgy csodás, ahogy van!

Összességében a Random egy frissítő, könnyed történet, mindenkinek ajánlom, aki szereti az egydélutános, romantikus könyveket.

Kedvenc karakter: Noel

Kedvenc jelenet: A bazár Medinában és az ominózus eset az erkélyen kihajított Da Vinci-kóddal

Kedvenc idézet:

„Komolyan mondom a nyaralóknál nincs rosszabb. Tojást lopnak. Nyugágyat lopnak. Barátot lopnak. Mindent lopnak.”

Mélypont: -

Borító: Kicsit olyan „random” maga a borító is. Ettől függetlenül egyáltalán nem csúnya, csak… Nekem nem lett kedvenc.

Első mondat: Egy könnyfakasztó, romantikus nyári történet mindenkit meghat, megmosolyogtat, megihlet és elgondolkodtat.

Értékelés:

Carpe noctem!

Lex