Naomi Novik neve már azóta felkeltette az érdeklődésemet, hogy Nico elolvasta tőle a Végzet iskoláját. Már akkor megtetszett az alternatív történelmi eseményeken alapuló Őfelsége sárkánya is, viszont csak most, egy közös könyves kihívás keretein belül jutottam el oda, hogy el is olvassam.
Az alapötlet hihetetlenül kreatív (akárcsak a Végzet iskolájánál),
visszarepülünk a napóleoni háborúk idejébe, csakhogy a valósággal ellentétben
ebben az alternatív világban a csaták nem csak a vízen és a földön, hanem a
levegőben is zajlanak. Egészen pontosan sárkányok hátán.
A történet eleje kicsit olyan volt, mintha az Eragont olvasnám,
éppen csak a szereplők voltak idősebbek valamivel. A főszereplő, Laurence egy
birodalmi hajó kapitánya egy jól sikerült ütközet során rábukkan egy ritka
kincsre: egy sárkánytojásra. A kezdeti terv az, hogy egyszerűen hazaszállítják
és hatalmas vigaszdíj fejében túladnak rajta, csakhogy a tojás nem várja meg a
partraszállást, útközben kikel.
A gyönyörű – és különlegesen ritka – szénfekete sárkány a
kapitányt választja ki, hogy legyen a reptetője. Sárkány és reptető között
kialakuló kapcsolatot pedig nem lehet csak úgy megtörni. Laurence eleinte idegenkedik
a változástól, hiszen ki akarná elhagyni a saját életét a bizonytalan jövő
kedvéért – főleg, ha az illető majd’ egy évtizedet áldozott arra, hogy
felépítse magának a jelenlegi körülményeit. Nem beszélve arról, hogy a reptetők
világa teljesen eltér a kor megszokott életszínvonalától és erős
hierarchiájától. Ők egyfajta különálló, zárt csoportot alkotnak, akik hol a
csodálat tárgyait képzik, hol pedig épp az ellenkezőjét.
Ahogy azonban telik az idő, Laurence és a félelmetes
gyorsasággal növekedő sárkánya, Temeraire egyre inkább beépülnek a zárt közösségbe,
sőt ők maguk is közelebb kerülnek egymáshoz. Igazából az ő kapcsolatuk és a sárkány
jelenetei tették színessé ezt a történetet. Merthogy ezen kívül nem sok minden
történik benne.
Alávetik magukat a kiképzésnek, Laurence némi intrika
áldozatául esik, illetve egy-két csatát is megvívnak, de semmi komolyabb
fordulat, vagy meglepetés. Összességében nagyon vegyes érzelmeim vannak a
könyvvel kapcsolatban. Egyrészt nagyon tetszett az ötlet, történelmi
fantasyknál mindig érdekes, hogy hogyan tudja összeolvasztani az író a
realitást és a fantasztikus elemeket.
Naomi Novik nem fél hű korrajzot adni, ugyanakkor viszont
komolyabb kérdéseket is feszegetni. Többször is kiállt a nők helyzete ellen,
illetve a sárkányok – merthogy a legtöbbjük bizony igencsak értelmes és szívesen
művelődik, beszélget – gondolatain keresztül számos problémára felhívja a
figyelmet.
A szereplőkkel nem volt bajom (Leszámítva az idióta beceneveket,
amelyeket Laurence adott Temeaire-nek. Mert nem, nem mondod a nyolc-tíz tonnás
sárkánynak, hogy „kicsim” és „drágám”), mindenkit meg lehetett érteni, még
azokat is, akik alapvetően negatív karakterek voltak. Naomi Novik stílusa pedig
gyönyörű és olvasmányos, sőt, a könyv végén elhelyezett leírások is tetszettek,
érdekes volt „tudományos” megközelítésből is olvasni a történet során
felbukkanó sárkányokról.
Másfelől viszont ott van egy csomó furcsaság. Ha úgy vesszük,
Laurence egyik hajóról másikra került át, csak a másodiknak egy kicsivel több
pikkelye volt. Mert bizony egy idő után már a sárkányokra is nagyjából csak úgy
tekintettek, mint a nagyra nőtt léghajókra. Az egy dolog, hogy hatalmas számú
legénység mászkált rajtuk ütközetek közben, de a hátukra felhúzott sátrak,
bonyolult hámok, csüngők és ülők, egyszerűen már soknak tűntek.
Meg aztán többször is elhangzottak olyasmi mondatok, hogy:
„végignézte, ahogy felszállt a fedélzetre”
Amivel nem lett volna gond, ha az illető hajóra száll. De
nem, az illető a sárkány hátára ült fel éppen. Lehet, hogy ez csak engem zavart,
másnak nem bosszantó, de nekem nagyon is az volt.
Ettől függetlenül persze egy kicsit sem bántam meg, hogy végigolvastam a könyvet, hisz egy teljesen egyedi képet adott a napóleoni háborúk világáról. A következő részét viszont már nem hiszem, hogy elolvasom. Inkább olyanoknak ajánlanám, akik már eleve érdeklődnek a kor iránt, nekik biztos, hogy igazi csemege lehet:)
Kedvenc karakter: Temeraire
Kedvenc
jelenet: A tojás kikelése
Kedvenc idézet:
„Arra gondolt, milyen keveset számít a
világ véleménye, ha a számára legfontosabbak kedvelik egymást, és benne is
megerősödik a tudat, hogy a kötelességét teljesíti.”
Mélypont: Ahogyan a másik
reptető, Jankin bánt a sárkányával, Levitasszal
Borító: Nagyon szép és
hozza a történet hangulatát
Első mondat:
A hullámok hátán ringó francia hajó
fedélzete sikamlós lett a sok vértől, ezért a csapások éppoly könnyen érhették
a támadót, mint a támadás célpontját.
Értékelés:
Carpe noctem!
Lex
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése