Örökölt sors - Orvos-Tóth Noémi

Amikor ​elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni.

A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd – amit a modern kutatások eredményei is igazolnak –, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. Az egykori háborús üldöztetés a mi életünkben depresszió formájában jelentkezik, a kitelepítés traumája állandó bizalmatlanságban, az árván maradt dédmama kötődési vesztesége párkapcsolati kudarcokban, az öngyilkos nagypapa eltitkolt története pánikzavarban – hogy csak néhány lehetséges példát említsek.

Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját.

Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább generációról generációra. A tabutémák pedig megakadályozzák, hogy egészségesen és őszintén kapcsolódjunk egymáshoz és önmagunkhoz.

Ebben a könyvben szeretném végigvezetni az olvasót egy transzgenerációs önismereti úton, hogy saját életében tetten érhesse és helyrehozhassa a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat.

Jegyzettömbbel, kijelölőkkel és egy rakat post-ittel álltam neki ennek a könyvnek. Előre tudtam, hogy szükség lesz rájuk, mert az Örökölt sort valójában egyáltalán nem az a fajta olvasmány, amit elég egyszer végigfutni. Minden fejezetet érdemes végiggondolni, mielőtt tovább lapoznánk.

Orvos-Tóth Noémi neve az elmúlt időszakban egyre többször jött velem szembe és ez nem véletlen. Minden leírt szó, megfogalmazott gondolat és felemlített példa tökéletes volt.

Vannak események, vagy éppen bizonyos jelenségek az emberek életében, amelyekre egyszerűen nem találunk magyarázatot. Az Örökölt sort rávilágít, hogy az okokat bizony gyakran nem a jelenben kell keresni. Már az anyaméhben töltött idő, vagy a családban betöltött szerep is (várt gyerek, nem várt gyerek, elsőszülött, második testvér, stb.) meghatározó lehet, sőt nagyszüleink, dédszüleink emlékei is átöröklődhetnek belénk, hogy aztán később a személyiségünk néha igencsak fontos részét képezzék.

Sokszor észre sem vesszük mennyi minden hatással van ránk. Egy apró emlék a múltból, egy rég elveszett beszélgetés foszlányai, vagy néhány felbukkanó titok viszont képes megadni a magyarázatokat. Orvos-Tóth Noémi könyvét olvasva, a színes és valódi példáknak és a fejezetek végére gyűjtött kérdéseknek hála én is rengeteget megtudtam mind magamról, mind pedig másokról.

A könyv alapvető gondolata a transzgenerációs hatások fontossága. Olyan társadalomban élünk, amely az elmúlt évszázadban bőven sok kollektív tragédiát elszenvedett, ez pedig sose marad nyomtalanul (és akkor ez ugye csak a kollektív fájdalom, az egyéni sorsok mögött lapuló titkokról még nem is beszéltünk). Az ember ösztönei a túlélésre vannak hangolva, így, amikor valakit trauma ér, azt megjegyzi, sőt sokszor akarva-akaratlanul átadja a traumára válaszként kialakított „túlélő-csomagját” az utódainak is.

De nem csak az ilyen jellegű viselkedésminták ismétlődnek. Egy rossz szülő-gyerek kapcsolat is hosszú generációkon át öröklődhet. Ha valakivel túlságosan szigorúak voltak, nem kizárt, hogy később ő maga is az lesz. Ha valaki nem kapott elég szeretetet, akkor az valószínűleg a gyerekének se fogja tudni megadni azt a bizonyos érzelmi érzékenységet, amire annak szüksége lenne – lévén, hogy nem volt kitől megtanulnia. És ez így megy tovább, spirálszerűen, generációról generációra.

Az Örökölt sort többek között ezt mutatja be, kendőzetlenül beszél a fájdalmas sorsok mögött rejlő emberekről és kiutat kínál. Nem könnyű olvasmány, mindig nehéz a lélek mélyére ásni, de megéri. Mert a rossz viselkedésminták nem feltétlenül jelentenek börtönt. Ha felismerjük a problémát és foglalkozunk vele, megtörhetjük a láncot és szerintem ez a fő tanulság:)

Kedvenc karakter: -

Kedvenc jelenet: A feltüntetett példák

Kedvenc idézet:

„A lojalitás, a családunkhoz való hűség olyan erős parancs lehet, hogy akár abban is megakadályoz, hogy reálisan lássuk mindazt, ami történt velünk és képesek legyünk megérteni életünk összefüggéseit”

Mélypont: -

Borító: Gyönyörű

Első mondat:

Amikor valaki eljön hozzám, és elkezdünk dolgozni az elakadásain vagy élete visszatérő negatív mintázatain, általában hamar felsejlik, hogy csak akkor tudunk előrehaladni, ha előbb visszanyúlunk az időben.

Értékelés:

Carpe noctem!

Lex