Rejtő Jenő könyvek

Ma egy kissé rendhagyó posztot hoztam Nektek. Ennek az az oka, hogy végre bepótoltam egy hatalmas hiányosságomat és elkezdtem Rejtő könyveket olvasni. Ennek apropóján pedig úgy gondoltam, hogy szívesen mutatnám be ezúttal nem csak a műveket, de a mögöttük álló szerzőt is, hiszen Rejtő Jenő alakja – hiába élt pusztán 38 évet – egyike a magyar szórakoztató irodalom legnagyobbjainak.

Szerintem nincs olyan magyar anyanyelvű ember, aki ne ismerné Rejtő Jenő (P. Howard) nevét - hacsak nem nagyon fiatal az illető, mert az ő esetükben sajnos már előfordulhat, hogy nem jön fel az örök klasszikus.

Sokféle történetet írt – pl. a vadnyugati, vagy a légiós gyűjtemények -, ám a humor, a csavarok és a szerethető karakterek mindegyikben jelen vannak. Rejtő igazán borzasztó helyzetekbe tudja helyezni a szereplőit, igazi tragikomédia, amit némelyikük leművel néha. De épp ez teszi őt megfoghatatlanul különlegessé: a mérföldes pofonok, az eltűnt kések, amik hátakban bukkannak fel (Piszkos Fred, a kapitányból idézve – szerintem lazán kiérdemelné a legjobb első mondatok címet), nagyszájú zsiványok, tolvajok és szerelmesek. Mindez olyan köntösben tálalva, hogy nem lehet megállni mosolygás nélkül.

Pár szó erejéig Rejtőről…

Azt hiszem, Rejtő Jenő maga is olyan volt, mint némelyik hőse: kalandvágyó, örökké nyughatatlan, aki messze nem a szokványos életutat járta be. 1905-ben született, Reich Jenő néven. Színésznek készült – és bár színpadon nem kifejezetten volt tehetséges, még Berlinbe is eljutott, hogy ott tanuljon -, majd fogta és belevetette magát mindabba, amit Európa adhatott neki. Volt dokkmunkás, házaló, halász, illatszerárus, sztepptáncos, és elvileg az idegenlégióba is jelentkezett, de a hőseivel ellentétben őt elég hamar leszerelték. (Pedig nem volt egy nebántsvirág típus, bokszolt, sőt ha kellett, verekedett is)

Rengeteget írt rövid élete során. Írói álneve a Nova kiadónak köszönhető (mivel ez a kiadó elsősorban külföldi irodalmat adott ki, Rejtő neve sem maradhatott az eredeti) A szerződése szerint kéthetente vállalta, hogy lead egy-egy 120 oldalas regényt, úgyhogy nem meglepő, ha ezek után azt mondom, hogy rengeteget dolgozott. A Japán Kávéház teraszán írt a legtöbbet, miközben csak úgy döntötte magába a fekete kávét. (Ha jól tudom, ez a hely ma Írók Boltja néven létezik)

Korai halálát egy rossz indulatú újságcikk okozta, egy korabeli nyilas lapban. A cikk írója felhívta a figyelmet Rejtő zsidó származására, és hiába volt éppen kórházban, eljöttek érte és Oroszországba rángatták. Alig három hónap után, végül 1943-ban halt meg, elkeserítően fiatalon, 38 évesen.

Művei egyébként angol, bolgár, cseh, észt, finn, francia, német, olasz, örmény, román is szlovák nyelven is megjelentek, és számos film alapjául is szolgáltak, és bizony Rejtő híres sorai a mai napig is fel-fel bukkannak a szállóigéink között.

Én a vadnyugati történetekkel kezdtem, ezen belül is a Vesztegzár a Grand Hotelben című rövidke könyvvel és nyugodtan állíthatom, hogy már az első oldallal megvett magának.

A történet molyos fülszövege a következő:

Rejtő egyik legismertebb és legmulatságosabb regénye ez. A Banánoxid nevű találmány vegyi képletének megszerzéséért folyó harc a bubópestis megbetegedés ürügyén vesztegzár alá helyezett nemzetközi közönséggel, minden rendű és rangú szélhámossal zsúfolt Grand Hotelben zajlik. Bár az okmány megszerzése csak egypár titokzatos személy érdeke, mégis, a kényszerű bezártság nyomasztó hatására a legkülönfélébb rejtélyes eseményekbe keveredik bele a hotel szinte minden lakója, hogy azután az óriási kavarodásban lelepleződjenek az igazi bűnözők, és fejtetőre állított kalandok során egymásra találjanak az igazi szerelmesek – és az okmány hivatott tulajdonosai, illetve őrzői is.

Nehéz ezekről a könyvekről ajánlót írni, hiszen ahhoz egyfelől rövidek, másfelől pedig hihetetlenül nehéz úgy tenni, hogy ne lőjünk le semmit. Illetve ott van az a bizonyos már említett rejtős-stílus, amit nem lehet csak úgy átadni. Azt egyszerűen olvasni kell.

A fülszövegből viszont kiemelnék egy részletet:

„minden rendű és rangú szélhámossal zsúfolt”

Mert ez szerintem nem csak erre a hotelre, vagy erre könyvre, de úgy általánosságban elmondható az összes Rejtő történetre is.

Rögtön ez után következett a Texas Bill, a fenegyerek című könyv, amiről bár ismét nehéz lenne spoilermentesen írni, azt azért elárulhatom, hogy a cím egyáltalán nem megtévesztő. Texas Billnél nagyobb kóklert szerintem a világ nem hordott a hátán, hihetetlenül vicces volt nézni, ahogy csalások eszement sorozatával kihúzza magát a lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyzetekből.

És ha már említettem, hogy Rejtő mennyire kifordított helyzetekbe szereti helyezni a szereplőit, akkor nem mehetek el az Egy bolond száz bajt csinál című történet mellett sem. Igaz, ez nem a western könyvek közé tartozik, azért nagyon is megérdemel egy említést, mert rég volt már olyan, hogy olvasás közben azért kellett félretennem egy könyvet, mert már könnyezett a szemem, úgy nevettem.

Ismét a molyos fülszöveget másolnám be:

Mi a furcsa abban, ha egy ifjú lord feleségül akar venni egy roppant bájos és nagyreményű művésznőt? Az ötlet nem nyeri meg a hagyománytisztelő rokonok tetszését, s rövid úton a bolondokházába csukatják a heves vérű örököst. Hősünk meglepő nyugalommal veszi tudomásul az eseményeket, s elhatározza, hogy egy bolond száz bajt csinál. Terve meg is valósul, bár nem egészen úgy, mint ő gondolta, mert titokzatos bűnügyek is keverednek a történetbe; végül természetesen minden megoldódik, s még az oly féltve őrzött hagyományokon sem esik – látszatra – semmi csorba.

Ebből már jól látható az alaphelyzet: a nagyszájú, félelmet nem ismerő főhőst, Sir Felixet – aki mellesleg teljesen ép elméjű – bolondokházába csukatják. Ő pedig úgy dönt, hogy bosszút áll ezért a maradi rokonságán. Csakhogy közben véletlenül egy bűntény elkövetőjévé nyilvánítják, úgyhogy már nem csak a családjával, de a rendőrséggel is szembekerül.

Van azonban egy elég hatékony segítsége: a jegyese, Ellen Grace. És hát mit is tenne egy nagysikerű színésznő, ha nem állna be elmebajos kísértetnek? Ha ez segít, hát ez segít. Ezen az elgondoláson aztán egyre többen vonulnak a bolondokházába – ki-ki megjátszva a maga lehetetlen baját -, hogy pontot tehessenek az ügy végére.

Volt itt szerelem, krimi és igazi pihent agyúság bőven, de többet nem is lőnék le. Legfeljebb annyit még, hogy ahogy a cím is mutatja, bolondból és kevésbé bolondból is akad itt azért bőven.

Messze vagyok még attól, hogy kijelenthessem, minden művét elolvastam, de nem titkolt célom, hogy megpróbálkozzak vele, mert Rejtő egyszerűen zseniális. Valahol azt olvastam, hogy a Rejtő regények végét nagy valószínűséggel ki lehet találni, de azt, hogy Rejtő egy-egy mondata hogy fog végződni, lehetetlen. És ez tényleg így van, ez teszi őt igazán utánozhatatlanná.

Végszóként pedig nem is igazán hagynék itt mást, csak annyit, hogy:

MENJEN MINDENKI REJTŐT OLVASNI, GARANTÁLOM, HOGY NEM FOGJÁTOK MEGBÁNNI😊

Ahhoz pedig, hogy mégiscsak megtartsam a poszt ajánló jellegét, itt van néhány igazán klasszikus Rejtőtől, amiket biztosan ajánlanék első olvasásra – a teljesség igénye nélkül, persze:

- Az elveszett cirkáló

- A szőke ciklon

- A láthatatlan légió

- A 14 karátos autó

- Piszkos Fred, a kapitány

Carpe noctem!

Lex