Öt évvel ezelőtt Andie Bellt, a Little Kilton-i gimnázium
diákját megölte a barátja. A rendőrség így tudja. A városban mindenki így
tudja. A gyilkosság emléke azóta kísérti a kisváros lakóit, bár az élet
látszólag nyugodt mederben folyik tovább. Pippa, a gimnázium egyik végzős
diákja elhatározza, hogy egy iskolai projekt keretében előveszi az ügyet, és
kideríti, mi történt valójában. Ő sosem hitte el, hogy Sal Singh a gyilkos. De
ha nem ő az, akkor ki? És vajon meddig fogja tétlenül nézni, hogy Pippa egyre
közelebb kerül a megdöbbentő igazsághoz?
Kegyetlen társasjáték, ahol egy kisváros a játéktábla, és
fogalmad sincs, ki nevet a végén…
A Londonban élő Holly Jackson magyarul most debütáló
regénye igazi adrenalinlöket, tele meglepő csavarokkal és sokkoló lezárással.
Az olvasó együtt nyomoz a főhőssel: e-mailek, sms-ek, Facebook-posztok,
interjúk és naplóbejegyzések rántanak a történet mélyére és tartanak
lebilincselve.
2019-es megjelenése óta a regény csak az angol
nyelvterületen több mint 180 ezer példányban kelt el, és számos díjat nyert.
2020-ban Holly Jackson krimijének ítélték a rangos British Book Awards díjat,
és fél évig vezette a New York Times sikerlistáját is, kiadási jogát 19 ország
vásárolta meg. A Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz folytatása (Good Girl,
Bad Blood) szintén eladási rekordokat döntöget.
Ahogyan azt már valószínűleg gyaníthatjátok is rólam,
rajongok a krimikért. Főleg Agatha könyveket olvasok a műfajban, illetve a
méltán híres skandináv krimiket, de most jött Holly Jackson és a feje tetejére
állított mindent, amit eddig megszoktam. Már csak a fülszöveg is elég volt
ahhoz, hogy megnyerjen magának, aztán az első pár oldallal beszippantott annyira, hogy majdnem egy szuszra ki is olvastam.
Garantáltan izgalmas, csavaros történet ez, ami egy nagyon egyedi szemléletmóddal közelíti meg a krimit, mint műfajt.
Ahogyan azt a fülszöveg is mutatja, a történet egy öt évvel
ezelőtt lezárt gyilkosság körül forog. Az akták szerint Andie Bell, az iskola
üdvöskéje, az ártatlan, angyalian szőke szépség eltűnt, és azóta sem került
meg. A rendőrség gyilkosságként könyvelte el az ügyet, amivel a lány barátját,
Sal Singhet vádolták. Már csak azért is, mert a fiú egy sms-ben bevallotta a
bűnösségét, majd a közeli erdőben öngyilkos lett, alig egy nappal a lány eltűnése
után. Minden kerek, a történet lezártnak tűnik… Vagy mégsem?
Öt évvel később Pippa egy iskolai projekt keretein belül
újra előveszi az ügyet, és minél mélyebbre ás, annál több hézag és botlás kerül
elő a lezárt akta pontosságát illetően. Vajon miért hívogatta kétségbeesetten
Sal a barátnőjét, mikor elvileg ő ölte meg? Vajon miért hazudtak neki alibit a
barátai, majd aztán miért vonták vissza egy csapásra a vallomásaikat? És vajon
Andie tényleg olyan ártatlan volt, mint amilyennek elsőre tűnt?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések vezetik Pippát, aki elindul,
hogy végigjárja Andie utolsó útját (szó szerint is), és közben
kiderítse, mi is történt itt valójában. Sorra vesz mindenkit, aki azokban az
időkben közel állt Andie-hez, újságírókkal, régi barátokkal, ellenségekkel és
rendőrökkel készít interjúkat, amiket aztán összegyűjt és legépel a
kutatónaplójába. Ezeket kapjuk meg mi, olvasók.
Pippa első útja egyébként Sal Singh családjához vezet, ahol
az állítólagos gyilkos öccsével fut össze. Ravi Singh hinni akar a bátyja
ártatlanságában, sőt, valaha ő maga is nyomozásba kezdett, ezért bár eleinte
gyanakodva viszonyul Pippához, hamar megtalálják a közös hangot. Ők ketten végül együtt látnak neki, hogy felgöngyölítsék ezt a szövevényes történetet.
A nyomozás eleinte tényleg csak egy kutatási projektként indul, ám
minél előrébb járnak benne, annál veszélyesebbé válik. Valaki figyelni kezdi
Pippát, fenyegető üzeneteket kap, amelyekben megpróbálják arra kényszeríteni, hogy hagyja
abba a nyomozást. Ő azonban ennek ellenére sem adja fel. Részben azért, mert ő is ismerte Salt annak idején és elképzelhetetlennek tartja, hogy ilyen
szörnyűséget tegyen, részben pedig azért, mert ő egyszerűen ilyen. Kész
felüdülés volt egy ilyen határozott és erős főhősnőről olvasni a sok naiv YA
lány után (velük sincs bajom egyébként, félre ne értsetek😊).
Okosan szervezte a nyomozást, bőven vállalt kockázatokat, és végig a helyén
maradt a szíve.
A történetet végigkísérte egyfajta nyomasztó hangulat (abszolút
a pozitív értelemben, ha van ilyen:D), hiszen mégiscsak egy gyilkosságról van
szó, a halál árnyéka végig ott lebegett a szereplők felett. Ennek ellenére Holly Jackson
ügyesen adagolta a humort és a könnyed jeleneteket is.
A könnyed, olvasmányos stílus azonban nem minden, nagyon sok komoly téma is megjelenik a történetben, olvashatunk itt például toxikus kapcsolatokról, internetes zaklatásról, fizikai bántalmazásról, drogfüggőségről, de még szexuális erőszakról és rasszizmusról is. Mindezt persze úgy, hogy egyáltalán nem érződik szájbarágósnak. Az viszont mindenképp elgondolkodtató, hogy mennyire szélsőségesen képesek viszonyulni egymáshoz az emberek.
És ahogy már írtam is, teljesen új megközelítést kapunk a
megszokott krimikhez képest. A végkifejlet riportokon, sms-eken és facebook
posztokon keresztül bontakozik ki. Külön élveztem, hogy olvasóként mindig van némi
időnk és lehetőségünk, hogy saját magunk vonjuk le az adott bejegyzésekből/sms-ekből/riportokból
a következtetéseinket. Kicsit olyan érzés, mintha mi magunk is nyomozhatnánk,
teóriákat gyárthatnánk, együtt ötletelnénk Pippával.
A befejezés pedig teljesen kerek, egyetlen kérdés sem marad
megválaszolatlanul – és elég csavaros is, nekem nem sikerült rájönnöm a teljes
megoldásra, csak részleteire.
Egyedüli furcsaságként talán azt tudnám kiemelni, hogy néha
azért kicsit elrugaszkodottnak éreztem, hogy egy 17 éves lány így levezényel egy
nyomozást, amit rendőröknek és profi nyomozóknak se sikerült. De ez tényleg
apróság, egyáltalán nem zavaró.
Szóval összességében csak azt tudom mondani, hogy odáig
voltam a regényért, izgalmas, egy percig se unatkoztam közben és a szereplők is
hihetetlenül komplexen voltak felépítve (tipikusan az az eset, amikor senki és
semmi se igazán fehér vagy fekete, sokkal inkább a szürke árnyalatai). Ajánlom
bárkinek, aki szereti a rejtélyeket, vagy csak egy jó krimit akar olvasni.
Kedvenc karakter: Pippa
Kedvenc jelenet: Az utolsó leleplezés
Kedvenc idézet:
„– És bár ebben a történetben is
van épp elég szörnyeteg, mégsem lehet a szereplőit kizárólag a rossz vagy a jó
térfélre állítani. Ez a történet emberekről szól, akik a kétségbeesés különböző
fokával küzdöttek, és így vagy úgy konfrontálódtak egymással.”
Mélypont: kiderülnek itt azért
elég kemény dolgok is
Borító: Figyelemfelkeltő,
nekem nagyon tetszik
Első mondat:
Pip tudta, hol laknak.
Értékelés:
Carpe noctem!
Lex
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése