Nana úton van, de nem biztos benne, hová tart. A lényeg az, hogy imádott gazdája, Szatoru mellett terpeszkedhet az ezüstszínű furgon anyósülésén. Szatoru nagyon szeretne találkozni három régi, ifjúkori barátjával, Nana azonban nem tudja, miért, a férfi pedig nem akarja elmondani.
A ritka szelídséggel és humorral elmesélt történet, amely Japán változó évszakaiban játszódik, az élet váratlan fordulatainak csodáját és örömét mutatja be.
Arra tanít, hogy tudjuk, mikor adjunk, és mikor kapjunk.
Több mint egymillió olvasót indított már meg világszerte a kedvesség és igazság üzenete.
Egy csodálatos történet hűségről és barátságról.
Az eleje még olyan boldognak és békésnek tűnt... A japán íróknak különleges érzékük van ahhoz, hogy elérjenek és megragadjanak valamit a lelkünk mélyén. Az utazó macska krónikája is egy egészen megrázó és keserédes történetet tár elénk, egy kedves, de kicsit furcsa macskabolondról és egy harcias, vagány kóbormacskáról.
Nana egy ezüstszín furgon alatti lustálkodással tölti a mindennapjait, mígnem egyik nap elüti egy autó és Szatoru, az ezüstszín kocsi tulajdonosa, aki látásból már ismeri őt, végül örökbefogadja. Nana kezdetben, bár hálás a férfinak, mégis úgy tervezi, hogy ha teljesen meggyógyult, elválnak útjaik. Amíg gyógyul, egyre inkább összeszoknak, mígnem egy mindennél erősebb kötelék alakul ki köztük, és ezzel el is kezdődik közös életük.
Azonban Szatoru egyszer csak minden magyarázat nélkül arra az elhatározásra jut, hogy megkéri egyik közeli barátját, vigyázzon Nanára. Útnak is indulnak, azonban a találkozó nem úgy sül el, mint ahogy azt Szatoru eltervezte, így kénytelen egy újabb barátjához fordulni segítségért. Nana azonban egyik helyen sem érzi jól magát, mindig közbejön valami gubanc, így barátról barátra járnak, hátha valamelyikük megtetszik Nanának.
Utazásuk során Szatoru felidézi gyerekkorát, és mivel sokszor költözött egy időben, minden barátjával más életszakaszok, más városok emlékei törnek a felszínre. Míg Szatoru régi barátaival nosztalgiázik, Nanában tucatszor is felmerül a kérdés, vajon miért is akar megválni tőle a férfi. Mindezek mellett rengeteg új élményben lesz részük utazásuk során, mellyel újabb emlékekkel bővül az egyre mélyülő kapcsolatuk.
A könyv egy részét Nana szemszögéből követhetjük, ami nekem elsőre furcsa volt, a humora miatt azonban hamar a szívemhez nőtt. A kedvenc részeim azok voltak, amikor macskaként megkérdőjelezte a legalapvetőbb emberi cselekvéseket, és bevallom volt néhány feltevése, amin elgondolkodtam, vagy éppen jót nevettem azon, mennyire alap dolgok ezek, mégsem gondolunk bele sose miért is csináljuk őket.
Bár éreztem mi lesz a végkifejlet, azért mégis váratlanul ért, hogy Nana hogyan is viselte az egészet. Az viszont biztos, hogy Szatoru és Nana kapcsolata túlmutatott a gazda-háziállat kapcsolaton, és így, hogy Nana is emberi szavakkal mesélte el a történet egy részét, még szorosabbnak éreztem a köztük lévő köteléket.
Az utazó macska krónikája egy keserédes, szomorkás utazásra hívja az olvasót, útitársként pedig négy tappancs és rengeteg szarkazmus társul hozzánk, na meg persze rengeteg szeretet is egy kis macskaszőrrel keverve. Macskabolondoknak mindenképp kötelező!
Kedvenc karakter: nincs kiemelkedő, Szatoru és Nana párban ütnek
Kedvenc jelenet: az a bizonyos doboz, illetve a kocsikázós jelenetek
Kedvenc idézet:
„Jussanak eszünkbe azok, akik már előre mentek. Jussanak eszünkbe azok, akik majd utánunk jönnek.”
Mélypont: a végkifejlet és Szatoru szülei
Borító: a könyv végén leírják, miért is nem olyan macska szerepel a borítón, mint Nana, emiatt kifejezetten tetszik, de nem lövöm le a poént
Első mondat: „Macska vagyok.” (újabb hosszú első mondat :D)
Értékelés:
Carpe noctem!
Nico
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése